A rotációs öntés, más néven rotációs formázás, egy egyedülálló eljárás, amelyet üreges műanyag termékek előállítására alkalmaznak. A technika abban különbözik más műanyag-feldolgozási módszerektől, hogy a formázás során külső nyomás alkalmazása nélkül, a szerszámon belüli fűtési, olvasztási, formázási és hűtési fázisokat tartalmaz. Ez a módszer lehetővé teszi az összetett alkatrészek előállítását az öntés utáni további műveletek révén, így hatékonyan versenyezhet más öntési és extrudálási eljárásokkal.

A rotációs öntés alapkoncepciója szerint a műanyagot - jellemzően por alakban - egy öntött alumíniumból vagy acéllemezből készült üreges formába helyezik. A formát ezután lezárják, és két tengelyen lassan forgatják. Forgatás közben a szerszámot melegítik, aminek hatására a polimer fokozatosan megolvad és a szerszám belsejéhez tapad. Miután a polimer teljesen megolvadt, a formát egy hűtőállomásra viszik, ahol levegővel vagy finom vízköddel hűtik. Ahogy a szerszám lehűl, az alkatrész megszilárdul, és amikor az anyag eléggé lehűlt ahhoz, hogy leváljon a szerszám felületéről, a folyamatot leállítják, és a terméket kiveszik a szerszámból.

A rotációs öntés koncepciójának egyszerűsége ellenére a folyamat meglehetősen összetett lehet. Mivel az öntési technika jellemzően nem jár nyomással, az anyag szabályozása nagyobb kihívást jelent, mint az olyan nagynyomású eljárásoknál, mint a fröccsöntés. Különböző tényezők befolyásolhatják a gyártást és a végterméket, beleértve a környezeti hőmérsékletet, a páratartalmat, az öntőforma típusát, az anyagspecifikációkat és a por minőségét.

A rotációs öntés számos előnnyel jár, mint például a nagyméretű termékek gazdaságos előállítása, a minimális tervezési korlátozások, a feszültségmentes termékek, a polimer hegesztési vonalak hiánya és a viszonylag alacsony szerszámköltségek.