Amire a rugalmas csomagolás feldolgozóinak most szükségük van, hogy készen álljanak 2030-ra
Michael Seegmuller
A Film & Lightweight szegmens vezetője, Ultrapolymers
A legtöbb rugalmas csomagolás feldolgozó számára egy újrahasznosítható szerkezet megtervezése megoldható feladat. A reciklált tartalom már a nehezebb rész. Biztosítani kell elegendő posztfogyasztói újrahasznosított (PCR) alapanyagot, el kell érni, hogy a gyártósorokon jól fusson, és bizonyítani kell, hogy a fólia továbbra is versenyképes költségen, megbízható ellátással teljesít. Ezt a munkát most kell elkezdeni.
Röviden
A 2030-ra kész megoldás elérése úgy hangzik, mintha lenne rá bőven idő, de valójában nincs. Ebben az időszakban a feldolgozónak anyagokat kell kiválasztania, biztosítania kell az ellátást, próbagyártásokat kell végeznie, és hitelesítenie kell a kész szerkezetet, miközben megőrzi azt a feldolgozhatóságot és teljesítményt, amelyet az ügyfél elvár.
A legtöbb fóliagyártó, akikkel beszélek, tudja, hogy jön a PPWR. A bizonytalanság inkább a későbbi láncszemeknél van. Nemrég meglátogattam egy nagy extrudált bevonatolással dolgozó gyártót, aki papír- és alumíniumlaminátumokat állít elő, és az üzenetük egyértelmű volt. Jelenleg számukra semmi sem változott, és sok ügyfelük nem akar megváltoztatni egy jól működő szerkezetet. A kockázat az, hogy a márkatulajdonosok kivárnak, majd szinte egyik napról a másikra valami mást kérnek. A feldolgozók ekkor kérésáradattal szembesülnének, túl kevés idővel a megoldások kifejlesztésére és érvényesítésére.
A Csomagolási és csomagolási hulladék rendelet (PPWR), a 2025/40/EU rendelet, a régi csomagolási irányelvet egyetlen szabályrendszerrel váltja fel az EU piacán forgalomba hozott valamennyi csomagolásra. 2025. február 11-én lépett hatályba, és 2026. augusztus 12. óta alkalmazandó. Egyes kötelezettségek már most is érvényben vannak, ideértve az élelmiszerrel érintkező csomagolásban lévő PFAS-ok korlátait és a megfelelőségi nyilatkozat szükségességét. A fóliaszerkezeteket átalakító követelmények később jönnek.
A fóliagyártók számára két követelmény a legfontosabb. Mindkettő 2030. január 1-jétől alkalmazandó.
• Újrahasznosíthatóság. A csomagolást úgy kell megtervezni, hogy újrahasznosítható legyen, és A, B vagy C újrahasznosíthatósági besorolást érjen el. A C fokozat azt jelenti, hogy tömeg szerint legalább 70%-ban újrahasznosítható. Az ez alatti csomagolás nem hozható forgalomba. 2038-tól csak az A és B fokozat lesz megengedett (legalább 80%), így egy olyan szerkezet, amely éppen csak eléri a C fokozatot, rövid életű lesz. A részletes, újrahasznosításra tervezési kritériumok 2028. január 1-jéig esedékesek.
• Reciklált tartalom. A csomagolás műanyag részének minimális arányban reciklált műanyagot kell tartalmaznia. Csak a posztfogyasztói hulladékból visszanyert anyag számít bele. A posztindusztriális anyag, például a gyártási hulladék, nem.
A minimum érték a csomagolás típusától függ:
Gyakorlatban három részlet számít:
• A minimum nem vállalati szintű átlag. Csomagolástípusonként és -formátumonként van meghatározva, és gyártóüzemenként, valamint évente átlagolva kell számítani.
• Egyes csomagolások mentesülnek. Ilyenek például a komposztálható műanyag csomagolások, a gyógyszerekkel közvetlenül érintkező csomagolások, a csecsemők és kisgyermekek számára készült élelmiszerek érintésérzékeny csomagolása, valamint minden olyan műanyag rész, amely a csomag teljes tömegének kevesebb mint 5%-át teszi ki.
• A módszer és az időpont még nem végleges. Az Európai Bizottságnak 2026. december 31-ig meg kell határoznia a reciklált tartalom kiszámításának és ellenőrzésének módszerét. A célértékek ezután 2030. január 1-jétől, vagy ha az későbbi, a módszer hatálybalépését követő három év elteltével alkalmazandók. Az adatgyűjtésre irányuló felhívás 2026 szeptemberében lezárult, és az iparág egyes szereplői késedelmet várnak. A végleges módszert a közzétételekor ellenőrizze, ne csupán a kiemelt százalékos értékekre hagyatkozzon.
Tehát az első lépés annak meghatározása, hogy az Ön csomagolásai melyik kategóriába tartoznak.
A két követelmény összefügg, de különböző. Egy csomag lehet újrahasznosítható anélkül, hogy bármilyen újrahasznosított anyagot tartalmazna, és a PCR hozzáadása nem tesz egy csomagot újrahasznosíthatóvá. A feldolgozóknak mindkettőt meg kell oldaniuk.
Azokat a szerkezeteket kell a legnagyobb figyelemmel felülvizsgálni, amelyek olyan anyagokat kombinálnak, amelyeket használat után nem lehet könnyen szétválasztani.
Az alumíniumfólia és a poliolefinek összekapcsolása a legnyilvánvalóbb eset. Az év elején meglátogattam egy olyan gyártót, amely így készített állateledeles tálcákat. A kötőréteg pontosan azt teszi, amire tervezték: a két anyagot elválaszthatatlanná teszi. A szerkezet nagyon jól teljesít. De az a kötés, amely működőképessé teszi, az újrahasznosíthatósági értékelésben ellene is szól. A vékony metallizált réteget a jelenlegi, újrahasznosításra tervezési irányelvek általában enyhébben kezelik, mint a fóliát, de azt is ellenőrizni kell.
A különböző polimerkémiákat kombináló szerkezetek is alapos felülvizsgálatot igényelnek. Egy PET fedőréteg hozzáadása a nyomtathatóság vagy a fényesség miatt egy második kémiát visz be a poliolefin szerkezetbe. A gyermekeknek szánt gyümölcspürés tasakok a kézenfekvő példa: kívül jellemzően poliészter, belül néha metallizált réteggel. Mindkét megoldás önmagában indokolt. Együtt azonban megnehezítik az újrahasznosítást.
A papíralapú laminátumok jobb helyzetben vannak, mint ahogy azt a legtöbben feltételezik. A papír mögött kiforrott gyűjtési és újrahasznosítási láncok állnak, és a papírrostot könnyebb leválasztani egy laminátumról, mint két összekapcsolt műanyagot. A reciklált tartalomra vonatkozó minimumok csak a csomag műanyag részére vonatkoznak, és a csomag teljes tömegének 5%-ánál kisebb műanyag rész mentesül. Az újrahasznosíthatósági besorolás továbbra is attól függ, hogy a papír mennyi műanyagot vagy alumíniumot hordoz.
Ha a gátlóréteg elkerülhetetlen, a gyakorlati megoldás az, hogy a kisebb arányú komponenseket olyan alacsonyan kell tartani, hogy a fólia továbbra is monoanyagként számítson. Az olyan jelenlegi iparági irányelvek, mint a RecyClass, a polietilén fóliában lévő EVOH-t tömeg szerint legfeljebb 5%-ig elfogadják, ha megfelelő kötőréteggel együtt használják. A poliamidot szigorúbban kezelik, és a legtöbb minőség nem kompatibilisként van besorolva. A PPWR kritériumai a közzétételkor eltérhetnek, ezért ezeket az értékeket inkább iránymutatásnak tekintse.
Várakozásom szerint a kötőrétegek továbbra is szűz alapanyagból készülnek majd. Ezeket általában csak a fólia kisebb komponenseként használják, így kevés előny származik abból, ha kifejezetten a teljes reciklált tartalom növelése érdekében fejlesztünk újrahasznosított kötőréteget. Műszakilag PCR PE vagy PP módosítható kötőréteg-anyaggá, de az ilyen újrahasznosított anyag valószínűleg hasznosabb lesz a fólia egyik nagyobb rétegében.
A PPWR-rel kapcsolatos témák közül a posztfogyasztói reciklált tartalom biztosítása az, ami miatt a legnagyobb aggodalmat hallom.
A nem érintésérzékeny csomagolások, például a stretch fólia és a védőfólia esetében a mechanikusan újrahasznosított PCR már működőképes opció. A hulladékgyűjtő zsákok és a mezőgazdasági fóliák évek óta használnak újrahasznosított anyagot. Ezeket általában nem minősítik csomagolásnak, így a PPWR minimumok nem vonatkoznak rájuk, de a feldolgozási tapasztalat átöröklődik.
A PCR minőség kiválasztása nem pusztán beszerzési döntés. Szükség van a megfelelő polimer típusra és olvadékáramlási tulajdonságra, a vékony fóliák pedig érzékenyek a gélekre és szennyeződésekre. Minden változtatás befolyásolhatja a mechanikai teljesítményt és a feldolgozási stabilitást, ezért a minőséget saját szerkezetében kell kipróbálni.
A teljesítmény mellett az ellátás is számít. Egy rövid próbában működő minőség önmagában nem elég. A változó alapanyag leállásokhoz, minőségi problémákhoz és alacsonyabb kibocsátáshoz vezet, és ettől a PCR gazdaságtalanná válhat. A kérdés nem csak az, hogy „El tudjuk-e készíteni ezt a fóliát PCR-rel?” Hanem az is, hogy „El tudjuk-e készíteni következetesen, nagy volumenben, megbízható ellátással?”
Egy minőség hozzájárulása attól függ, mekkora arányban használjuk. Ha egy 70% PCR-t tartalmazó minőséget a receptúra 30%-ában adunk hozzá, a fólia körülbelül 21% reciklált tartalmat tartalmaz, nem 70%-ot. Ahhoz, hogy ezzel a minőséggel elérjük a 35%-os minimumot, a fólia felét kellene kitennie.
Ez a PCR-t formulázási feladattá teszi. El kell döntenie, melyik rétegbe kerüljön és milyen adagolási arányban, az adott réteg elviseli-e ezt, és a fólia továbbra is teljesíti-e a specifikációját.
Az egyik ügyfelünk háromrétegű légpárnás fóliát gyárt védőcsomagoláshoz. Elméletileg szárazon elkeverhetik a PCR-t az egész fóliában, vagy beépíthetik abba a rétegbe, amely a legkevésbé érzékeny, például a középső rétegbe. Mindkét esetben ellenőrizniük kell az olvadékáramlást, a géleket és a végső tulajdonságokat. Az ilyen műszaki fóliáknál az átállás viszonylag egyszerű lehet, feltéve, hogy a fólia továbbra is megfelel a specifikációnak.
Az érintésérzékeny csomagolásnak egyszerre kell megfelelnie a PPWR-nek és az élelmiszerrel érintkező anyagokra vonatkozó biztonsági szabályoknak. A PET előnyben van. Németországban például az italos palackok betétdíjas rendszere majdnem zárt körfolyamatot hoz létre. Más polimereknél a posztfogyasztói hulladék kevert, ellenőrizetlen forrásokból származik. Az élelmiszerrel érintkező újrahasznosított műanyagokra vonatkozó uniós szabályok (a 2022/1616/EU rendelet) megnehezítik, hogy az ilyen áramokból származó mechanikusan újrahasznosított anyag közvetlenül élelmiszerrel érintkezzen.
Jelenleg az általam támogatott élelmiszer-csomagoló gyártók még mindig 100%-ban szűz anyagot használnak. Két lehetséges út vezet a 10%-os minimumhoz:
A bioalapú és bioattribútumú műanyagok ma még nem jelentenek megoldást a célértékre. A PPWR az újrahasznosított műanyagot számítja, nem a megújuló alapanyagokat. Ez változhat. 2028. február 12-ig a Bizottságnak az 8. cikk alapján felül kell vizsgálnia a bioalapú műanyagokat, beleértve azt is, hogy számításba vehetők-e ott, ahol nincs megfelelő, élelmiszerrel érintkező újrahasznosítási technológia.
Mindkét újrahasznosítási út minden egyes szerkezet esetében gondos értékelést igényel. A tanácsom az, hogy ne várjanak egy jövőbeli technológiára, amely mindent megold. Értékeljék most a lehetséges szerkezeteket, maradjanak szoros kapcsolatban a beszállítóikkal, és kövessék a szabályok alakulását.
Nem létezik egyetlen olyan anyag sem, amely „megoldja a PPWR-t”. Minden szerkezet több anyag- és teljesítménybeli döntést foglal magában, ezért a teljes receptúrát vizsgáljuk.
Fóliás üzletfejlesztési csapatunk nap mint nap dolgozik feldolgozókkal és beszállítókkal Európa-szerte. Portfóliónk lefedi a következőket:
Műszaki támogatást is nyújtunk az anyagválasztás és a próbagyártások során.
Már most is tudunk segíteni abban, hogy PCR-t adjon a nem érintésérzékeny fóliákhoz, és közelebb kerüljön a 2030-as célokhoz. Tudunk olyan anyagokat is szállítani, amelyek újrahasznosítható, monoanyag élelmiszer-csomagolásokhoz valók. Jelenleg nem kínálunk élelmiszeripari jóváhagyású PCR-t, és mindig őszinték leszünk azzal kapcsolatban, mi lehetséges az Ön alkalmazásában.
A tanácsom egyszerű. Ne tekintse 2030-at annak a pontnak, amikor a változás elkezdődik. 2030-ra az Ön szerkezeteinek, anyagainak és ellátási láncainak már bizonyítottan működniük kell. Azok a feldolgozók, akik most kezdik el vizsgálni a lehetőségeket, nagyobb rugalmassággal fognak rendelkezni, mint azok, akik megvárják, amíg az ügyfelek kikényszerítik a beszélgetést.
Reviewing your film structures or looking to trial PCR? Michael and the film team can help.
Michael Seegmüller
Segment Leader, Film & Lightweight, Ultrapolymers
michael.seegmuller@ultrapolymers.com
2030. január 1-jétől, vagy a Bizottság számítási módszerének hatálybalépését követő három év elteltével, ha az későbbi. Magasabb célértékek 2040-től alkalmazandók.
2030-tól a minimális posztfogyasztói reciklált tartalom a legtöbb műanyag csomagolásnál 35%, a PET-ből nem készült, érintésérzékeny csomagolásoknál 10%, a főként PET-ből készült, érintésérzékeny csomagolásoknál pedig 30%. 2040-től ezek 65%-ra, 25%-ra és 50%-ra emelkednek. Az egyszer használatos műanyag italos palackokra külön célértékek vonatkoznak.
Nem. Csak a posztfogyasztói hulladékból visszanyert műanyag számít.
Nem. Egy csomag lehet újrahasznosítható anélkül, hogy újrahasznosított anyagot tartalmazna, és a reciklált tartalom hozzáadása nem tesz egy csomagot újrahasznosíthatóvá. A PPWR külön követelményeket állapít meg mindkettőre.
Igen, de csak ott, ahol az újrahasznosított anyag az uniós élelmiszerrel érintkező anyagokra vonatkozó szabályoknak is megfelel. Az élelmiszeripari minőségű újrahasznosított PET jól bevált. Más polimereknél a lehetséges utak közé tartozik a funkcionális gát mögötti PCR vagy a kémiailag újrahasznosított anyag. Mindegyiket minden szerkezetnél külön kell értékelni.
Nem. A célértékek az újrahasznosított műanyagra vonatkoznak, nem a megújuló alapanyagokra. A bioalapú és bioattribútumú anyagok csökkenthetik a fosszilis erőforrások felhasználását, de nem számítanak bele a kötelező reciklált tartalomra vonatkozó minimumokba. A Bizottságnak 2028. február 12-ig felül kell vizsgálnia a bioalapú műanyagok szerepét.
Olyan fólia, amely teljes egészében vagy túlnyomórészt egy polimercsaládból, például polietilénből készül, így ebben az anyagáramban újrahasznosítható. Kis mennyiségű kötőréteg- vagy gátlóanyag, például EVOH, továbbra is használható.
Olyan csomagolás tervezését, amely a gyakorlatban is gyűjthető, válogatható és újrahasznosítható. A PPWR szerint a csomagolást újrahasznosíthatóság alapján osztályozzák, és a C fokozat alatti csomagolás 2030-tól nem hozható forgalomba az EU piacán.
A RecyClass egy iparági kezdeményezés, amely újrahasznosításra tervezési irányelveket és újrahasznosíthatóság-értékelési módszereket tesz közzé műanyag csomagolásokhoz. Sok feldolgozó használja az útmutatásait, amikor a szerkezeteket a PPWR-hez igazítja.
A PPWR az EU piacán forgalomba hozott csomagolásokra vonatkozik, így érinti az EU-ba értékesítő brit gyártókat is. Nagy része Észak-Írországban is alkalmazandó a Windsor Framework alapján. A Nagy-Britanniában értékesített csomagolásokra az olyan brit szabályok vonatkoznak, mint a műanyag csomagolási adó és a csomagolási kiterjesztett gyártói felelősség (EPR).
Kémiát tanult, Michael Seegmuller a műanyagiparban műszaki és kereskedelmi szerepkörökben dolgozott, többek között termékmenedzsment, értékesítés és üzletfejlesztés területén. Az Ultrapolymers Film & Lightweight szegmensét vezeti, és csomagolási innováció, újrahasznosításra tervezés és a PPWR-megfelelésre való átállás terén dolgozik feldolgozókkal, márkatulajdonosokkal és polimerbeszállítókkal.
Ez a cikk a 2026 októberi szabályozási helyzetet tükrözi. Általános iránymutatás, nem jogi tanács.
Considering PCR for your film application?
Speak to Michael about material selection and trial options.
michael.seegmuller@ultrapolymers.com
Karađorđeva 172
22300 Stara Pazova
Serbia
