Az újrahasznosíthatóság nem a PPWR nehéz része. A reciklált tartalom az.

Amire a rugalmas csomagolás feldolgozóinak most szükségük van, hogy készen álljanak 2030-ra

Michael Seegmuller

A Film & Lightweight szegmens vezetője, Ultrapolymers

A legtöbb rugalmas csomagolás feldolgozó számára egy újrahasznosítható szerkezet megtervezése megoldható feladat. A reciklált tartalom már a nehezebb rész. Biztosítani kell elegendő posztfogyasztói újrahasznosított (PCR) alapanyagot, el kell érni, hogy a gyártósorokon jól fusson, és bizonyítani kell, hogy a fólia továbbra is versenyképes költségen, megbízható ellátással teljesít. Ezt a munkát most kell elkezdeni.

Röviden

• 2030-tól az EU piacán forgalomba hozott csomagolásnak C vagy annál jobb újrahasznosíthatósági besorolást kell elérnie, a műanyag csomagolásnak pedig minimális arányban posztfogyasztói újrahasznosított műanyagot kell tartalmaznia.
• Fólia esetében a fő minimumértékek a legtöbb műanyag csomagolásnál 35%, az olyan érintésérzékeny csomagolásoknál pedig 10%, mint az élelmiszer-csomagolás, amelyek nem PET-ből készülnek.
• A reciklált tartalmat a teljes receptúra határozza meg. Ha egy 70% PCR-t tartalmazó minőséget a fólia 30%-ában használunk, az eredmény nagyjából 21%.
• A számítási szabályok még nem véglegesek, és a 2030-as dátum néhány hónappal csúszhat. A fejlesztés és az érvényesítés ennél tovább tart, ezért a várakozás a nagyobb kockázat.

Miért van közelebb 2030, mint amilyennek látszik

A 2030-ra kész megoldás elérése úgy hangzik, mintha lenne rá bőven idő, de valójában nincs. Ebben az időszakban a feldolgozónak anyagokat kell kiválasztania, biztosítania kell az ellátást, próbagyártásokat kell végeznie, és hitelesítenie kell a kész szerkezetet, miközben megőrzi azt a feldolgozhatóságot és teljesítményt, amelyet az ügyfél elvár.

A legtöbb fóliagyártó, akikkel beszélek, tudja, hogy jön a PPWR. A bizonytalanság inkább a későbbi láncszemeknél van. Nemrég meglátogattam egy nagy extrudált bevonatolással dolgozó gyártót, aki papír- és alumíniumlaminátumokat állít elő, és az üzenetük egyértelmű volt. Jelenleg számukra semmi sem változott, és sok ügyfelük nem akar megváltoztatni egy jól működő szerkezetet. A kockázat az, hogy a márkatulajdonosok kivárnak, majd szinte egyik napról a másikra valami mást kérnek. A feldolgozók ekkor kérésáradattal szembesülnének, túl kevés idővel a megoldások kifejlesztésére és érvényesítésére.

Mit ír elő a PPWR?

A Csomagolási és csomagolási hulladék rendelet (PPWR), a 2025/40/EU rendelet, a régi csomagolási irányelvet egyetlen szabályrendszerrel váltja fel az EU piacán forgalomba hozott valamennyi csomagolásra. 2025. február 11-én lépett hatályba, és 2026. augusztus 12. óta alkalmazandó. Egyes kötelezettségek már most is érvényben vannak, ideértve az élelmiszerrel érintkező csomagolásban lévő PFAS-ok korlátait és a megfelelőségi nyilatkozat szükségességét. A fóliaszerkezeteket átalakító követelmények később jönnek.

A fóliagyártók számára két követelmény a legfontosabb. Mindkettő 2030. január 1-jétől alkalmazandó.

• Újrahasznosíthatóság. A csomagolást úgy kell megtervezni, hogy újrahasznosítható legyen, és A, B vagy C újrahasznosíthatósági besorolást érjen el. A C fokozat azt jelenti, hogy tömeg szerint legalább 70%-ban újrahasznosítható. Az ez alatti csomagolás nem hozható forgalomba. 2038-tól csak az A és B fokozat lesz megengedett (legalább 80%), így egy olyan szerkezet, amely éppen csak eléri a C fokozatot, rövid életű lesz. A részletes, újrahasznosításra tervezési kritériumok 2028. január 1-jéig esedékesek.

• Reciklált tartalom. A csomagolás műanyag részének minimális arányban reciklált műanyagot kell tartalmaznia. Csak a posztfogyasztói hulladékból visszanyert anyag számít bele. A posztindusztriális anyag, például a gyártási hulladék, nem.

A minimum érték a csomagolás típusától függ:

Gyakorlatban három részlet számít:

• A minimum nem vállalati szintű átlag. Csomagolástípusonként és -formátumonként van meghatározva, és gyártóüzemenként, valamint évente átlagolva kell számítani.

• Egyes csomagolások mentesülnek. Ilyenek például a komposztálható műanyag csomagolások, a gyógyszerekkel közvetlenül érintkező csomagolások, a csecsemők és kisgyermekek számára készült élelmiszerek érintésérzékeny csomagolása, valamint minden olyan műanyag rész, amely a csomag teljes tömegének kevesebb mint 5%-át teszi ki.

• A módszer és az időpont még nem végleges. Az Európai Bizottságnak 2026. december 31-ig meg kell határoznia a reciklált tartalom kiszámításának és ellenőrzésének módszerét. A célértékek ezután 2030. január 1-jétől, vagy ha az későbbi, a módszer hatálybalépését követő három év elteltével alkalmazandók. Az adatgyűjtésre irányuló felhívás 2026 szeptemberében lezárult, és az iparág egyes szereplői késedelmet várnak. A végleges módszert a közzétételekor ellenőrizze, ne csupán a kiemelt százalékos értékekre hagyatkozzon.

Tehát az első lépés annak meghatározása, hogy az Ön csomagolásai melyik kategóriába tartoznak.

A két követelmény összefügg, de különböző. Egy csomag lehet újrahasznosítható anélkül, hogy bármilyen újrahasznosított anyagot tartalmazna, és a PCR hozzáadása nem tesz egy csomagot újrahasznosíthatóvá. A feldolgozóknak mindkettőt meg kell oldaniuk.

Mely szerkezetek a leginkább kitettek

Azokat a szerkezeteket kell a legnagyobb figyelemmel felülvizsgálni, amelyek olyan anyagokat kombinálnak, amelyeket használat után nem lehet könnyen szétválasztani.

Az alumíniumfólia és a poliolefinek összekapcsolása a legnyilvánvalóbb eset. Az év elején meglátogattam egy olyan gyártót, amely így készített állateledeles tálcákat. A kötőréteg pontosan azt teszi, amire tervezték: a két anyagot elválaszthatatlanná teszi. A szerkezet nagyon jól teljesít. De az a kötés, amely működőképessé teszi, az újrahasznosíthatósági értékelésben ellene is szól. A vékony metallizált réteget a jelenlegi, újrahasznosításra tervezési irányelvek általában enyhébben kezelik, mint a fóliát, de azt is ellenőrizni kell.

A különböző polimerkémiákat kombináló szerkezetek is alapos felülvizsgálatot igényelnek. Egy PET fedőréteg hozzáadása a nyomtathatóság vagy a fényesség miatt egy második kémiát visz be a poliolefin szerkezetbe. A gyermekeknek szánt gyümölcspürés tasakok a kézenfekvő példa: kívül jellemzően poliészter, belül néha metallizált réteggel. Mindkét megoldás önmagában indokolt. Együtt azonban megnehezítik az újrahasznosítást.

A papíralapú laminátumok jobb helyzetben vannak, mint ahogy azt a legtöbben feltételezik. A papír mögött kiforrott gyűjtési és újrahasznosítási láncok állnak, és a papírrostot könnyebb leválasztani egy laminátumról, mint két összekapcsolt műanyagot. A reciklált tartalomra vonatkozó minimumok csak a csomag műanyag részére vonatkoznak, és a csomag teljes tömegének 5%-ánál kisebb műanyag rész mentesül. Az újrahasznosíthatósági besorolás továbbra is attól függ, hogy a papír mennyi műanyagot vagy alumíniumot hordoz.

Ha a gátlóréteg elkerülhetetlen, a gyakorlati megoldás az, hogy a kisebb arányú komponenseket olyan alacsonyan kell tartani, hogy a fólia továbbra is monoanyagként számítson. Az olyan jelenlegi iparági irányelvek, mint a RecyClass, a polietilén fóliában lévő EVOH-t tömeg szerint legfeljebb 5%-ig elfogadják, ha megfelelő kötőréteggel együtt használják. A poliamidot szigorúbban kezelik, és a legtöbb minőség nem kompatibilisként van besorolva. A PPWR kritériumai a közzétételkor eltérhetnek, ezért ezeket az értékeket inkább iránymutatásnak tekintse.

Várakozásom szerint a kötőrétegek továbbra is szűz alapanyagból készülnek majd. Ezeket általában csak a fólia kisebb komponenseként használják, így kevés előny származik abból, ha kifejezetten a teljes reciklált tartalom növelése érdekében fejlesztünk újrahasznosított kötőréteget. Műszakilag PCR PE vagy PP módosítható kötőréteg-anyaggá, de az ilyen újrahasznosított anyag valószínűleg hasznosabb lesz a fólia egyik nagyobb rétegében.

Reciklált tartalom: a nagyobb kihívás

A PPWR-rel kapcsolatos témák közül a posztfogyasztói reciklált tartalom biztosítása az, ami miatt a legnagyobb aggodalmat hallom.

Műszaki fóliák: ma már gyakorlati megoldás

A nem érintésérzékeny csomagolások, például a stretch fólia és a védőfólia esetében a mechanikusan újrahasznosított PCR már működőképes opció. A hulladékgyűjtő zsákok és a mezőgazdasági fóliák évek óta használnak újrahasznosított anyagot. Ezeket általában nem minősítik csomagolásnak, így a PPWR minimumok nem vonatkoznak rájuk, de a feldolgozási tapasztalat átöröklődik.

A PCR minőség kiválasztása nem pusztán beszerzési döntés. Szükség van a megfelelő polimer típusra és olvadékáramlási tulajdonságra, a vékony fóliák pedig érzékenyek a gélekre és szennyeződésekre. Minden változtatás befolyásolhatja a mechanikai teljesítményt és a feldolgozási stabilitást, ezért a minőséget saját szerkezetében kell kipróbálni.

A teljesítmény mellett az ellátás is számít. Egy rövid próbában működő minőség önmagában nem elég. A változó alapanyag leállásokhoz, minőségi problémákhoz és alacsonyabb kibocsátáshoz vezet, és ettől a PCR gazdaságtalanná válhat. A kérdés nem csak az, hogy „El tudjuk-e készíteni ezt a fóliát PCR-rel?” Hanem az is, hogy „El tudjuk-e készíteni következetesen, nagy volumenben, megbízható ellátással?”

Egy 70% PCR-t tartalmazó minőség nem jelent 70% PCR fóliát

Egy minőség hozzájárulása attól függ, mekkora arányban használjuk. Ha egy 70% PCR-t tartalmazó minőséget a receptúra 30%-ában adunk hozzá, a fólia körülbelül 21% reciklált tartalmat tartalmaz, nem 70%-ot. Ahhoz, hogy ezzel a minőséggel elérjük a 35%-os minimumot, a fólia felét kellene kitennie.

Ez a PCR-t formulázási feladattá teszi. El kell döntenie, melyik rétegbe kerüljön és milyen adagolási arányban, az adott réteg elviseli-e ezt, és a fólia továbbra is teljesíti-e a specifikációját.

Az egyik ügyfelünk háromrétegű légpárnás fóliát gyárt védőcsomagoláshoz. Elméletileg szárazon elkeverhetik a PCR-t az egész fóliában, vagy beépíthetik abba a rétegbe, amely a legkevésbé érzékeny, például a középső rétegbe. Mindkét esetben ellenőrizniük kell az olvadékáramlást, a géleket és a végső tulajdonságokat. Az ilyen műszaki fóliáknál az átállás viszonylag egyszerű lehet, feltéve, hogy a fólia továbbra is megfelel a specifikációnak.

Az élelmiszerrel való érintkezés nehezebb

Az érintésérzékeny csomagolásnak egyszerre kell megfelelnie a PPWR-nek és az élelmiszerrel érintkező anyagokra vonatkozó biztonsági szabályoknak. A PET előnyben van. Németországban például az italos palackok betétdíjas rendszere majdnem zárt körfolyamatot hoz létre. Más polimereknél a posztfogyasztói hulladék kevert, ellenőrizetlen forrásokból származik. Az élelmiszerrel érintkező újrahasznosított műanyagokra vonatkozó uniós szabályok (a 2022/1616/EU rendelet) megnehezítik, hogy az ilyen áramokból származó mechanikusan újrahasznosított anyag közvetlenül élelmiszerrel érintkezzen.

Jelenleg az általam támogatott élelmiszer-csomagoló gyártók még mindig 100%-ban szűz anyagot használnak. Két lehetséges út vezet a 10%-os minimumhoz:

• PCR funkcionális gát mögött. Egy ötrétegű vagy hétrétegű élelmiszer-fóliában a PCR potenciálisan bekerülhet egy külső rétegbe, a gátlórétegek pedig közte és az élelmiszer között helyezkednének el. Bizonyítani kell, hogy a szerkezet megakadályozza a szennyező anyagok élelmiszerhez jutását. Egy oxigéngát önmagában ezt nem bizonyítja. Még nem láttam olyan élelmiszer-csomagoló gyártót, aki ezt megvalósította volna, főként azért, mert ez még nem kötelező.
• Kémiailag újrahasznosított anyag. Ez a szűzhöz közeli minőségű anyagot állíthat elő, de a rendelkezésre állás korlátozott, és a költségek magasabbak, mint a mechanikai újrahasznosítás esetében. Az, hogy a PPWR szerint miként kell beszámítani, még mindig eldöntés alatt áll. Az egyszer használatos italos palackokra már léteznek tömegmérleg-szabályok egy külön uniós jogszabályban, de a Bizottság még nem erősítette meg, hogy a PPWR is ugyanezt a megközelítést fogja követni.

A bioalapú és bioattribútumú műanyagok ma még nem jelentenek megoldást a célértékre. A PPWR az újrahasznosított műanyagot számítja, nem a megújuló alapanyagokat. Ez változhat. 2028. február 12-ig a Bizottságnak az 8. cikk alapján felül kell vizsgálnia a bioalapú műanyagokat, beleértve azt is, hogy számításba vehetők-e ott, ahol nincs megfelelő, élelmiszerrel érintkező újrahasznosítási technológia.

Mindkét újrahasznosítási út minden egyes szerkezet esetében gondos értékelést igényel. A tanácsom az, hogy ne várjanak egy jövőbeli technológiára, amely mindent megold. Értékeljék most a lehetséges szerkezeteket, maradjanak szoros kapcsolatban a beszállítóikkal, és kövessék a szabályok alakulását.

Mit tegyenek most a feldolgozók

1. Tekintsék át a portfóliójukat. Azonosítsák azokat a szerkezeteket, amelyeknél a legvalószínűbbek az újrahasznosíthatósági problémák, például az alumíniumfóliát, metallizálást vagy vegyes polimereket tartalmazó megoldásokat.
2. Erősítsék meg minden csomag PPWR-kategóriáját, és azt, hogy alkalmazható-e rá mentesség. A reciklált tartalom minimumát csomagolástípusonként és formátumonként értékelik, nem a teljes portfólióra vonatkoztatva.
3. Határozzák meg, hol reális a PCR. Olyan alkalmazásokkal kezdjék, ahol a reciklált tartalom bevezetése kezelhető műszaki és kereskedelmi kockázattal jár.
4. Vizsgálják felül az érvényesítési folyamatot a PCR bevezetése előtt. Ne feltételezzék, hogy egy olyan anyag, amely teljesíti a reciklált tartalomra vonatkozó célt, ugyanúgy fog teljesíteni, mint a helyettesített szűz anyag. Ellenőrizzék a feldolgozási viselkedést, beleértve az olvadékáramlás változékonyságát és a géleket, valamint a végfelhasználási követelményeket, például a szilárdságot, a zárhatóságot, a megjelenést és a gátló tulajdonságokat.
5. Vizsgálják meg az ellátási útvonalat. A kötelező vállalás előtt beszéljék meg a mennyiséget, a konzisztenciát és a nyomonkövethetőséget a beszállítókkal, és kérdezzék meg, milyen bizonyítékot tudnak adni a posztfogyasztói eredetre. Nézzenek túl a bevezetési mennyiségeken. Képes lesz-e az ellátás támogatni a növekedést, a szélesebb körű elterjedést és a magasabb, 2040-es minimumokat?
6. Vonják be korán a márkatulajdonosokat. Ugyanazt a szavatossági időt, megjelenést és teljesítményt fogják elvárni, mint ma, ezért ezt a beszélgetést még azelőtt folytassák le, hogy egy új specifikáció sürgetővé válna.

Hogyan segíthet az Ultrapolymers

Nem létezik egyetlen olyan anyag sem, amely „megoldja a PPWR-t”. Minden szerkezet több anyag- és teljesítménybeli döntést foglal magában, ezért a teljes receptúrát vizsgáljuk.

Fóliás üzletfejlesztési csapatunk nap mint nap dolgozik feldolgozókkal és beszállítókkal Európa-szerte. Portfóliónk lefedi a következőket:

• szűz poliolefineket;

• PCR poliolefineket megfelelő műszaki fóliás alkalmazásokhoz;

• kötőrétegeket;

• EVOH-t és más gátlóanyagokat;

• anyagokat monoanyag- és újrahasznosításra tervezett fejlesztésekhez.

Műszaki támogatást is nyújtunk az anyagválasztás és a próbagyártások során.

Már most is tudunk segíteni abban, hogy PCR-t adjon a nem érintésérzékeny fóliákhoz, és közelebb kerüljön a 2030-as célokhoz. Tudunk olyan anyagokat is szállítani, amelyek újrahasznosítható, monoanyag élelmiszer-csomagolásokhoz valók. Jelenleg nem kínálunk élelmiszeripari jóváhagyású PCR-t, és mindig őszinték leszünk azzal kapcsolatban, mi lehetséges az Ön alkalmazásában.

Kezdje el most

A tanácsom egyszerű. Ne tekintse 2030-at annak a pontnak, amikor a változás elkezdődik. 2030-ra az Ön szerkezeteinek, anyagainak és ellátási láncainak már bizonyítottan működniük kell. Azok a feldolgozók, akik most kezdik el vizsgálni a lehetőségeket, nagyobb rugalmassággal fognak rendelkezni, mint azok, akik megvárják, amíg az ügyfelek kikényszerítik a beszélgetést.

Reach out to Michael with your questions

Reviewing your film structures or looking to trial PCR? Michael and the film team can help.

Michael Seegmüller

Segment Leader, Film & Lightweight, Ultrapolymers

PPWR GYIK

Mettől alkalmazandók a PPWR reciklált tartalomra vonatkozó célértékei?

2030. január 1-jétől, vagy a Bizottság számítási módszerének hatálybalépését követő három év elteltével, ha az későbbi. Magasabb célértékek 2040-től alkalmazandók.

Mik a PPWR reciklált tartalomra vonatkozó célértékei a műanyag csomagolásokra?

2030-tól a minimális posztfogyasztói reciklált tartalom a legtöbb műanyag csomagolásnál 35%, a PET-ből nem készült, érintésérzékeny csomagolásoknál 10%, a főként PET-ből készült, érintésérzékeny csomagolásoknál pedig 30%. 2040-től ezek 65%-ra, 25%-ra és 50%-ra emelkednek. Az egyszer használatos műanyag italos palackokra külön célértékek vonatkoznak.

Számít-e a posztindusztriális újrahasznosított anyag a PPWR célértékeibe?

Nem. Csak a posztfogyasztói hulladékból visszanyert műanyag számít.

Ugyanaz-e a reciklált tartalom és az újrahasznosíthatóság?

Nem. Egy csomag lehet újrahasznosítható anélkül, hogy újrahasznosított anyagot tartalmazna, és a reciklált tartalom hozzáadása nem tesz egy csomagot újrahasznosíthatóvá. A PPWR külön követelményeket állapít meg mindkettőre.

Használhatok újrahasznosított műanyagot élelmiszer-csomagolásban a PPWR szerint?

Igen, de csak ott, ahol az újrahasznosított anyag az uniós élelmiszerrel érintkező anyagokra vonatkozó szabályoknak is megfelel. Az élelmiszeripari minőségű újrahasznosított PET jól bevált. Más polimereknél a lehetséges utak közé tartozik a funkcionális gát mögötti PCR vagy a kémiailag újrahasznosított anyag. Mindegyiket minden szerkezetnél külön kell értékelni.

A bioalapú vagy bioattribútumú műanyagok beleszámítanak a PPWR reciklált tartalomra vonatkozó célértékeibe?

Nem. A célértékek az újrahasznosított műanyagra vonatkoznak, nem a megújuló alapanyagokra. A bioalapú és bioattribútumú anyagok csökkenthetik a fosszilis erőforrások felhasználását, de nem számítanak bele a kötelező reciklált tartalomra vonatkozó minimumokba. A Bizottságnak 2028. február 12-ig felül kell vizsgálnia a bioalapú műanyagok szerepét.

Mi a monoanyag fólia?

Olyan fólia, amely teljes egészében vagy túlnyomórészt egy polimercsaládból, például polietilénből készül, így ebben az anyagáramban újrahasznosítható. Kis mennyiségű kötőréteg- vagy gátlóanyag, például EVOH, továbbra is használható.

Mit jelent az újrahasznosításra tervezés?

Olyan csomagolás tervezését, amely a gyakorlatban is gyűjthető, válogatható és újrahasznosítható. A PPWR szerint a csomagolást újrahasznosíthatóság alapján osztályozzák, és a C fokozat alatti csomagolás 2030-tól nem hozható forgalomba az EU piacán.

Mi a RecyClass?

A RecyClass egy iparági kezdeményezés, amely újrahasznosításra tervezési irányelveket és újrahasznosíthatóság-értékelési módszereket tesz közzé műanyag csomagolásokhoz. Sok feldolgozó használja az útmutatásait, amikor a szerkezeteket a PPWR-hez igazítja.

A PPWR vonatkozik az Egyesült Királyság vállalataira?

A PPWR az EU piacán forgalomba hozott csomagolásokra vonatkozik, így érinti az EU-ba értékesítő brit gyártókat is. Nagy része Észak-Írországban is alkalmazandó a Windsor Framework alapján. A Nagy-Britanniában értékesített csomagolásokra az olyan brit szabályok vonatkoznak, mint a műanyag csomagolási adó és a csomagolási kiterjesztett gyártói felelősség (EPR).

A szerzőről

Kémiát tanult, Michael Seegmuller a műanyagiparban műszaki és kereskedelmi szerepkörökben dolgozott, többek között termékmenedzsment, értékesítés és üzletfejlesztés területén. Az Ultrapolymers Film & Lightweight szegmensét vezeti, és csomagolási innováció, újrahasznosításra tervezés és a PPWR-megfelelésre való átállás terén dolgozik feldolgozókkal, márkatulajdonosokkal és polimerbeszállítókkal.

Ez a cikk a 2026 októberi szabályozási helyzetet tükrözi. Általános iránymutatás, nem jogi tanács.